100 nap – Ketózz és fuss!

Változtasd meg az életed ketogén étrenddel!

Miért pont a keto?

Már 10 éve tudom, hogy inzulinrezisztens vagyok.

2009:

Akkoriban ez még nem számított betegségnek. Én is csak éreztem, hogy valami bajom van, de az orvosok a tökéletes standard laborleleteimmel elhajtottak a bánatba.

Én meg csak híztam, illetve nem tudtam kontrollálni a hangulatváltozásaimat és kínlódtam a migréneimmel éveken, sőt évtizedeken keresztül. Végül magánlaborban csináltattam inzulin terhelést és persze bebizonyosodott, amit addig is tudtam. Mellé akkor már jöjjön egy kis pajzsmirigy alulműködés is. Metformin, Euthyroxin, 160 g-os diéta. A viszonlátásra!

A tíz év alatt, hol tartottam a 160 g-os diétát, hol nem. Hol 106 kg voltam, hol nem. Általában nem. Nem szedtem a gyógyszert. Két-három évente leadtam 10 kg-t viszonylag könnyen, aztán 20 jött vissza. De azt elmondhatom, hogy a 160 g-os diéta mellett rendszeresen rosszul voltam, többször kerültem ájulás közelébe, nem mertem elindulni étel nélkül itthonról, ha valahol hipózni kezdtem, elfehéredtem, hidegverítékben ázva próbáltam túlélni. A testemben folyton volt egy furcsa éhségérzet, amit csak a cukros dolgok csillapítottak, aztán újra jött a rosszullét.

2019:

Az év elejét úgy kezdtem, hogy állandóan fel voltam dagadva, vizesedve. A testemen mindenféle vörös foltok voltak, amik viszkettek is. Ezekkel mentem el a bőrgyógyászhoz, szintén magánban, mert TB-re kb. két hónap múlva kaptam volna időpontot. A pasas nagyon rendes volt, mert nem felírt egy krémet és mehettem a fenébe, hanem alaposan elmondta, hogy ez nem külső, hanem belső gyulladási folyamatok eredménye. Irány a labor. Egy alapos labor. Nemi hormonokra, pajzsmirigyre, inzulinra. Menjek pajzsmirigy és hasi ultrahangra is, az óriási hasammal és a vaskos nyakammal.

Természetesen nem volt nagy meglepetés az eredmény. Göbök a pajzsmirigyben, alulműködésre utaló eredmények, inzulinrezisztencia, elzsírosodott máj, extrém magas tesztoszteron szint, alig észrevehető kortizol. Mellékvese kifáradás gyanú.

Stressz.

Emellé bejött, hogy az utóbbi időben esténként olyan szívdobogást éreztem, hogy gondolkodtam, vajon észreveszem-e ha meghalok. A vérnyomásmérő 168/73 körül mért, amikor elbandulkoltam a háziorvoshoz is.

Legyek nyugodtabb, meg diétázzak. Jó köszi.

Három gyerek mellett egy vállalkozást viszek, alkalmazottakkal, partnerekkel, embereket oktatok. Ez mind stresszel jár. Nem tudom őket kikapcsolni. A testem vészjeleket adott már, de ami ezt küldte, az a kiégés volt és a “mert ezt megérdemlem” sütik, a napi 6 mézeskávé, a falásrohamok, nulla mozgással. Volt olyan nap, hogy ki sem léptem a házból. Itthon dolgozom.

A bőrgyógyász elmondta, hogy az ő munkája itt véget ér, a pikkelysömöröm tudja kezelni, de minden mással keressek egy endokrinológust. Amiből a jobbak ugye magánrendelésen is 3 hónapos várakozási idővel kecsegtettek. Kaptam a dokitól egy címet, hogy itt keressek orvost. Kerestem. Voltam.

Metformin, Euthyroxin, 160 g-os diéta.

Addigra már kiolvastam az internetet és tudtam, hogy nem akarok gyógyszert szedni és a 160 g-os diétát már rég túlhaladta a tudomány.

De hát én függő vagyok!

Az utolsó hónapokban már visszaszoktam a cigire is. Csak napi 1 szál, de kellett az az 5 perc, amíg egyedül vagyok, egy nagy bögre kávéval stresszlevezetésnek. Ha a férjem nem morog érte, bizonyára ez napi 1 dobozzá nőtte volna ki magát, mint a gyerekek előtt, amikor láncdohányos voltam.

Fogalmam sem volt, hogyan lehet ilyen kevés szénhidrátot enni, mint amennyit a ketogén diéták leírásában olvastam. Kizártnak tartottam, hogy ezt bárki tudja hosszú távon tartani, de mindeközben faltam az Instagramot és a közzé tett before and after példákat. Ezeknek mégis sikerült valahogy!

A legnagyobb szívfájdalmam a gyümölcs volt, amiből addig kilószámra ettem mindent. Most már tudom, hogy ez rengeteg cukrot jelentett és a csodás smoothiek, amiket reggelente ittam most egy heti szénhidrát adagomat jelentik.

Február 11.

Amikor eljöttem az orvostól, aznap döntöttem. Lassan 40 éves leszek, vagy most változtatok, vagy egy dagadt, beteg öregasszony lesz belőlem. Ismervén a családi halálozási arányt, nem is annyira öreg.

Aznap átkattant valami. Még 4 hónap volt a születésnapomig. Addig akartam valamennyit fogyni, hogy ne érezzem magam nyugdíjasnak. Lelkileg is nagyon megviselt, hogy 40 leszek, klasszikus életközépi válságban tengődtem, már fejben készülve a temetésemre, hogy mindjárt vége az életemnek. Nekem ennyi volt a fiatalság. Ez hülyeség nyilván, de mennyi olyan hülye gondolatunk van, amiről fogalmunk sincs, hogy hülyeség, vagy tudjuk, de nem akarjuk beismerni. A magunk építette korlátok között éljük az életünket!

Mivel már egy ideje azt is tudtam, hogy laktózérzékeny vagyok, laktózmentes tejet is fogyasztottam, ezért úgy döntöttem, hogy a tejet is elhagyom. Ha meg már a tejet, akkor nézzük csak azt a glutént is. Mert minden pékárú után akkorára fújódtam, mint egy lufi, a hasam 3 és 6 hónapos terhes méret között volt, attól függően, hogy mit ettem.
A gluténra a teszt nem jött ki, de én a mai napig valamilyen adalékanyagra gyanakszom. Szóval először elkezdtem egy low carb diétát, mindenféle maglisztekből sütöttem zsemléket (én, aki nem főz), folyamatosan csökkentve a napi szénhidrát bevitelem.

Hello keto!

Nagyjából márciusra értem el azt, hogy napi 50-70 g körül tudtam tartani. Ez a ketózishoz még mindig kevés, de addigra mindent elolvastam a ketogén étrendről, illetve elkezdett a súlyom elindulni lefelé.

Mivel régebben is futottam már, és tudtam, hogy mozgással is kombinálnom kell, március közepén elkezdtem futni. Na jó, cammogni. 1-2 km, sok-sok belesétálással.

Az eleje persze nem ment zökkenőmentesen. Nagyjából egy hétig folyamatosan fájt a fejem. Aztán egyszer csak jobban lettem és elkezdtem kevésbé kívánni az édességet.

Amikor ketózisba kerülhettem – vizelettesztcsíkkal nézegettem én, de az okosok azt mondták, hogy annak nem sok értelme. Szóval onnan tudtam meg, hogy elkezdtem rohamosan fogyni. De ilyen napi 20-30 dekákat. Illetve folyamatosan pisilni jártam, a szervezetem tolta kifelé a vizet.

A hipózás teljesen megszűnt. Szépen lassan nem csak a fogyást vettem észre, de a 13 éves korom óta pattanásos bőröm is szebb volt, mint valaha. Visszahúzodott a pikkelysömör a nyakamon.

Sokkal nyugodtabb, összeszedettebb vagyok, mint amikor ülök az inzulin hullámvasúton. Mára már egyáltalán nem kívánom az édességet. Az eddigi 8 hónap alatt természetesen volt, hogy mellé ettem, vagy rövid időre megszakítottam, nem vagyok droid. Visszamenni ketózisba sokkal nehezebb, mint amennyire megéri, mert szinte azonnal migrént kaptam attól, amit megettem. De már nem is esett jól.

Most legutóbb mondjuk érdekes volt, mert “megakartam ünnepelni” a célba érést a kedvencemmel, de egyáltalán nem esett jól. Nem lettem tőle rosszul és ki sem estem a ketózisból, de remek tanulság volt, hogy igazából ez nekem már nem kell!

Nálam ez már nem diéta, hanem életmód. Elértem a célom, lefogytam. De sokkal többet kaptam. Megszabadultam a rosszullétektől, a migréntől, ami gyakorlatilag eddig hetente 2 napra biztosan tönkretette az életem és soha senki nem tudta megmondani miért fáj a fejem. Soha nem voltam még ennyire egyben fejben, lélekben és testben.

Most elindítom ezt a blogot, hogy talán másokat is motiváljak a változtatásra! Nem hirdetem a ketogént, hiszen ha nincs szénhidrát feldolgozási zavarod, akkor nem biztos, hogy ez kell neked! Egy lowcarb étrenddel is csodákat lehet elérni! De ha ezt az utat választod, akkor megismerheted egy új önmagad, aki képes nemet mondani, képes önuralmat gyakorolni, képes mindenre tulajdonképpen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

3 × négy =